A harag kínjai - Egy megrekedt város: Ács

Popper Péter gondolatai csengenek a fülemben. Ha akarnám sem tudnám találóbban leírni mindazt, amit az Ácson töltött másfélórás kerekasztal beszélgetés után éreztem. „Minden kapcsolat, történés, valahonnan valahová tart. Erre kell figyelni. Úton vagyunk-e még? Vagy már csak ismételjük magunkat? Mit "hoz ki" belőlünk az együttélés? Jót? Előre lépést, derűt, szabadságot, munkaképességet? Rosszat? Idegességet, beszűkülést, rosszkedvet? A kapcsolat változik, és benne változunk mi is. Előfordulhat, hogy az utak szétágaznak. Ha tartósan úgy érezzük, hogy már nincs dolgunk egymással, harag és gyűlölet nélkül is el lehet búcsúzni… Egy foghúzás rossz, de elviselhető. De ha mindennap húznának rajta egy keveset - azt nem lehetne kibírni. Az ilyenfajta szétválásban tönkremegy két ember.”
Még mindig azon gondolkodom, vajon miért nehezebb kezet nyújtani egymásnak, mint gyűlöletet, haragot érezni a másik iránt. Vajon mekkora árat fizet egy olyan település, ahol már a két iskolaigazgató sem beszél egymással? Milyen példát látnak az itt tanuló gyerekek? 
Megérkezésem pillanatában egy ártatlannak tűnő kérdés lavinát indított el beszélgetőpartnereim őszinteségéből fakadóan. De épp ez a lelkiismeretes hozzáállás lehet a kiút egy békétlen város számára.

Az ácsi emberek mindennapjairól, aktuális kérdéseiről Dr. Petrasovits Anna Ács Városért Társaság elnökével, Moncz Imre önkormányzati képviselővel, Szalai Bálint cukrászmesterrel, Czakó Ignác, a BAZAX Kft. ügyvezető igazgatójával, továbbá az időközben megérkezett Csöbönyei Imrével, a város polgármesterével beszélgettem.

Városi viszonylatban talán mondhatjuk, hogy a több mint 7000 lakossal rendelkező Ács olyan, mint egy nagy család. Épp ebből kiindulva mennyire igaz, hogy itt az emberek, ha kilépnek az utcára közvetlenebbek egymáshoz, kézfogással üdvözlik a másikat, a „hogy vagy” kérdés tényleg szívből jön és nagyobb az egyetértés, szeretet?
Moncz Imre: A jelenlegi körülmények nem kedveznek mindannak, amit kérdezett.  Noha minél nagyobb a baj annál inkább kellene erős barátságoknak, jó szomszédi viszonyoknak kialakulni, de sajnos ennek az ellentéte tapasztalható a városban.
Szalai Bálint: Én itt születtem, szüleim, nagyszüleim is itt éltek és velük beszélgetve, régi emlékeket előhozva azt vettem észre, hogy ez mindig egy megosztott falu volt. Itt mindig konfliktus volt a református – katolikus között, utána a gazdagabb iparos emberek és a cukorgyár dolgozói is egy más réteget képviseltek. Később a hivatalnokok, az új település – Pénzásás - ahol a szegényebb réteg kezdett el építkezni, no és a sok ingázó nagyon megosztotta a falut és talán épp emiatt nem alakult ki a nagy, akkoriban még falusi közösség. Véleményem szerint ezt a várost összébb kovácsolni nagyon nehéz lesz. Én nem mernék rá vállalkozni.
Dr. Petrasovits Anna: Mi öt évvel ezelőtt nagyon naivan érkeztünk Ácsra.  Sok tervvel, szerettettel, emberi nyitottsággal. Úgy éreztük, itt majd megtaláljuk a boldogságunkat. Vannak nagyon jó tapasztalataink, de általunk eddig nem ismert olyan nehézségekbe is ütköztünk, melyeket az emberi rosszakarat szőtt.
Czakó Ignác: Talán úgy lehetne az előbb elmondottakat jobban szemléltetni, hogy a dolgok itt úgy zajlanak, hogyha valakivel megbeszélek valamit, akkor ígéretet tesz és ahogy elmegyek, a hátam mögött pont az ellenkezőjét teszi. Ezt nagyon nehéz megszoknom és nem is akarom. Pedig az ácsi emberek többsége nagyon rendes. Amikor viszont az érdekellentétek összecsapnak, olyankor az összegabalyodott szálak nagyon borzalmas dolgokat tudnak szőni. Ilyet csak Ácson tapasztaltam.
Moncz Imre: A Szalai úr által elmondott városi megoszláshoz még hozzá jön a politikai megosztottság is. A település remekül leképezi az országos átlagot. Szerintem azzal kapcsolatban most ne várjon konkrétumot, hogy kinek kivel van baja.
Dr. Petrasovits Anna: Én egyet azért mondanék, anélkül, hogy személyeskedni kellene. Néhány éve volt egy olyan ötletünk, hogy nyissunk egy olyan kis közösségformáló internet kávézót, ahol a nyugdíjasok kártyázhatnának, sakkozhatnának, illetve a fiatalok interneteznének, beszélgethetnének. Jót akartunk, mégis mindenféle akadályok gördítésével ez meghiúsult, amin természetesen nagyot buktunk. A másik bérlő, aki a helyet megkapta, tudomásom szerint két hónapig egy diszkót üzemeltetett és aztán ismételten egy büntetés-végrehajtó intézménybe került. Ilyen dolgoknál az ember értetlenül néz, kerekíti a szemét és azt kérdezi, hogy miért?

Ha már a befektetést hozta szóba, ha jól tudom az Ipari Park sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Pedig épp azért szerettek volna városi rangra emelkedni, hogy egyrészt nagyobb esélyekkel indulhassanak a különböző pályázatokon, másrészt a Park könnyebb üzemeltetése érdekében.
Czakó Ignác: Egyrészt az Ipari Park vezetését okolom a problémákért, másrészt az önkormányzatot és megmondom őszintén, szerintem fedésben is kell, hogy legyen ez a kettő. Bonc Imrének nagyon sok érdeme van abban, hogy az ipari park címet elnyertük. Emlékszem négy évvel korábban a leendő befektetők, akik ide települtek volna egymás kezének adták át a kilincset, annyi érdeklődő volt. Sikerült is volna idehozni őket, de az önkormányzatban, akik az engedélyezést intézték, annyira ellehetetlenítették, szabotálták ezt a folyamatot, hogy a későbbiekben elkerültek bennünket a beruházók. Ezt csak tovább nehezítette, hogy a tulajdonviszony rendezetlen. A feleségemmel, Annával mi folyamatosan ostoroztuk a polgármester urat, hogy a fejlesztésében vegyen részt, éljen a jogaival és teremtse meg azt a munkastílust, amivel az üzemeltetést meg lehet valósítani. Ezzel szemben a tapasztalataink azt bizonyították, hogy nemcsak nem éltek ezekkel a jogaikkal, hanem ahol lehetett, szabotálták a dolgokat. Olyan információk terjedtek el, hogy Ácson nincs kiadó terület.
Moncz Imre: Nagyrészt barnamezős ipari területtel rendelkezünk.. Hogy miért nincs befektető? Az első időszakban volt olyan eset, amikor a leendő partnerrel kezet ráztunk és a szerződés aláírása előtt nem telt el 24 óra, amikor a távol-keleti beruházó átment Komáromba. Tisztességtelen eszközökkel elvitték tőlünk. A városi címhez annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy kimondva - kimondatlanul azért történt, mert a lakosok utáni fejkvóta sokkal nagyobb volt egy városban, mint egy faluban. Mire azonban megkaptuk, a támogatás egyforma lett, sőt most előnyösebb helyzetben vannak azok a települések, melyeknek nincs városi címük….

Kollégáim az elmúlt hetekben megkérdezték az utca emberét, hogy milyen aktuális kérdések foglalkoztatják jelenleg őket. Nagyon sok szülő lenne kíváncsi arra, hogy az Ácson működő két iskolát valóban össze akarják-e vonni?
Moncz Imre: A két iskola több mint ötven éve működik. 93-ban került először ez a kérdés az önkormányzat elé. Nagyon sok szakértői véleményt kértünk be ezzel kapcsolatban, melyekből azt szűrtük le, hogy megtakarítást csak akkor érhetünk el, ha az egyik iskolát bezárjuk, de erre végül is nem kerül sor.
A fülünkbe jutott, hogy az egyik ilyen ülésen a bizottság tagjai ölre mentek…
Moncz Imre: Ez nem az a fórum, ahol erről beszélni kellene. Ott, ahol fontos lenne, nem beszélnek róla - tudtommal. De ez egyébként sem tartozik szorosan az összevonáshoz.
Ha ezt a gondolatmenetet folytatjuk, akkor azt kell tudni, hogy egy általános művelődési központba olvasztjuk bele az iskolákat, így mindkét iskola megőrizheti az identitását.
Dr. Petrasovits Anna: Mi felajánlottuk, hogy egy civil szervezetet szervezünk, ahol a szülők elmondhatják a véleményüket, de olyan méltatlan támadások indultak az irányunkba ismételten, hogy azt mondtuk: köszönjük szépen, akkor oldják meg maguk. Félreértették a szándékunkat és a negatív indulatoknak valami olyan küszöbét lépték már át, hogy én a magam részéről nem is kívánok az iskolaüggyel foglalkozni..
Ne is foglalkozzunk az iskolával. Foglalkozzunk a gyerekekkel.
Szalai Bálint: Ötven éve azért született meg a Pénzásási iskola, hogy a gyerekeknek ne kelljen reggelenként öt-hat kilométert megtenni. Akkoriban a szülők és a gyerekek egyaránt örültek ennek. Most szerintem ez az ügy csak az anyagi helyzetről szól. Nem azt mérlegelik, hogy a diákoknak mi lesz a jó, hanem a mérleg arra billen, ahol majd nagyobb pénzzel tudnak gazdálkodni, amit aztán a későbbiekben oda osztanak, ahová a vezetők akarják. Én azt gondolom, a vita alapjában véve erről szól.
(Időközben megérkezett a polgármester úr, így ő is bekapcsolódik a beszélgetésbe)
Csöbönyei Imre: Valóban az a döntés van érvényben, hogy egyelőre marad a két iskola, továbbá marad a nyolcosztályos tanítás mindkét iskolában. Szervezeti változásokra szükség van és úgy érzem, ez egy megalapozott, jó döntés volt. A testület úgy döntött, hogy általános művelődési központot hoz létre. Ebbe az intézménybe fognak tartozni az óvodák, iskolák, a művelődési központ és a sportcsarnok. Közös irányítás alá kerülnek, melynek a megvalósítását abban a megnyert pályázatban írtuk le, amely 230 millió forintos ráfordítást biztosít az elkövetkezendő időszakban az iskolák számára. Tantermek épülnek, modern felszerelésekkel lesznek felszerelve, szinte úgy mondhatnám, hogy a 21. század végi iskolát tudjuk megvalósítani, hisz a legkorszerűbb oktatás valósulhat így meg. A szervezetek megtartják vezetőiket, de hogy milyen formában, az csak a későbbiekben derül ki. Azzal én sem értek egyet, ami az oktatási bizottsági ülésen történt. Olyan szintre nem szabad eljutni, ez biztos, hogy nem vet jó fényt az önkormányzatra.
Dr. Petrasovits Anna: Mint civil szervezet, az elhangzottakhoz annyi megjegyzést szeretnék tenni, hogy nekünk volt lehetőségünk belelátni az ácsi gyerekek szociológiai állapotába és az a véleményem, hogy ez az egész vita nem az iskolákról, nem az ácsi gyerekekről, hanem státuszokról, pozíciókról és a források kalkulációjáról szól. Vállalkozóként pedig nem értem, ha ilyen forráshiányos környezetben működik az ácsi iskolarendszer, akkor hogy teheti meg szakmailag, etikailag és testületileg azt, hogy ilyen mértékben iparellenes, termelésellenes, vállalkozóellenes, betelepülés ellenes politikát folytat. Mint testület, mint közösség, miért nem tudják meghozni a szükséges pozitív intézkedéseket, amiből a bevételi oldaluk is gyarapodhatna és gyarapodhatnának azok a helyi ácsi polgárok is, akik utána különböző módszerekkel az iparűzési adón kívül is tudnának ehhez pluszt tenni. Ehelyett a város egész gazdaságpolitikája arra irányul, hogy az iparűzési adót is csak nagyon nehezen lehet befizetni. Tehát én itt érzek némi ellenmondást, amit érdemes lenne feloldani.
Csöbönyei Imre: A település az újtól fél. Itt 120 évig működött egy cukorgyár és sajnos még mindig mindenki csak ebben tud gondolkodni. Ha most tíz cukorgyárat akarnánk nyitni, azt a lakosság támogatná, mást nem. Hosszú meggyőző munkába kerül, hogy új iparágat befogadjanak. Kicsit a lakosságot és a testületet is fel kell rázni.
Ezt nem teljesen értem. Ha az ipari parkba szeretne jönni egy cég, akkor arra nem a lakosság mond igent vagy nemet.
Czakó Ignác: Ez egy ördögi dolog itt Ácson, hisz mindig a lakosságra hivatkoznak Ide eddig egyetlen olyan cég kéredzkedett be, amihez kellett volna lakossági jóváhagyás. Nekem is több mint két éve tart az engedélyeztetésem. Az önkormányzat, amit lehetett megfellebbezett, bejártam már az összes fórumot, továbbá a helyi hatóság is megnehezíti a dolgomat, csakhogy ne tudjak haladni. De egy helyi lakos autómosót szeretett volna itt néhány éve. Még nem tudta hozzá beszerezni az engedélyeket.
Csöbönyei Imre: Itt lényegében a testület képviseli a lakosságot. Ha a testület valamit nem szavaz meg, akkor azt úgy kell venni, mintha azt a lakosság nem szavazta volna meg.
Moncz Imre: Én a magam részéről annyiban egészíteném ki, hogy a képviselőtestület igazából csak véleményt nyilváníthat. A hatóságnak van ezekben az ügyekben szerepe. A legfőbb helyi hatóság a jegyző. Olyan ipar nincs, ami ne szennyezné a környezetet. Örültünk, amikor idejött volna a Samsung egy cége, hogy min hiúsult meg nem tudom, de ha belegondolunk, egy képcsőgyár eléggé környezetszennyező. Hogyha az engedélyek megvannak, akkor az a nézetem, hogy forduljanak a képviselő testülethez. Nem tudom elképzelni, hogyha az engedélyek rendben vannak, akkor azt a képviselőtestület megtorpedózná.
Czakó Ignác: Meg lehet egy engedélyt úgy is csinálni, hogy a hivatal mellénk áll és közösen végigvisszük, vagy épp akadályoztatják az engedélyezési folyamat eljárását. Én ez utóbbiról beszéltem.
Miközben anyagi nehézségekről beszélünk, a lakosok azt kérik számon, miért kellett a testület által megválasztott majd eltávolított jegyzőt végkielégítéssel elengedni. Mennyibe került nekik a nemrég átadott két új szobor, illetve a labdarúgás terén miért nincs költségcsökkentés, amikor a csapat alsóbb osztályba került?
Csöbönyei Imre: A jegyzővel kapcsolatban a testület részéről problémák merültek fel, nekem eszembe sem jutott volna eltávolítani. Mivel régóta végezte becsülettel a munkáját, nyilvánvalóan őt is védik a törvények, így neki azt a megfelelő végkielégítést meg kellett adni. Az NB III-as csapatunkra nagyon büszkék voltunk, hisz ez volt a második legjobb csapat a megyében, ami egy örömteli dolog, de a pénzügyi lehetőségeink nem voltak adottak és pont lakossági vélemények hatására csökkenteni kellett a kiadásokat. Úgy gondolkodtunk, hogy miért fizessünk idegenlégiósokat, amikor csak addig vannak velünk, amíg fizetünk. Épp ezért a helyi fiatalokra építettünk és alacsonyabb osztályban egy új együttest kellett szinte felépíteni. A realitások talaján kell maradni. Az állam a sportból is szinte teljesen kivonult és mindenért fizetni kell. Álmodni lehet, de a környező településeken is, akik nagy álmokat szőttek, mind ide jutottak, hogy egy jó csapat után alacsonyabb osztályba kerültek. Az Ácson lévő emberek adakozóak, tehát a sport azért tud működni, mert az itt lévő cégek adnak, a lakosság is támogatja, másképp ezen a szinten sem lehetne, így is sokat kell rá költeni és gyakran kéri számon a lakosság, minek költünk rá ennyi pénzt, mert a sport az sajnos időszakhoz kötött, ma még jó, de holnap már más a követelmény és mindig nem lehet az élen lenni. A szobrokkal kapcsolatban azt tudom mondani, hogy minden településnek a hagyományait követni kell, hisz a múltunkból táplálkozunk, és aki a múltját nem becsüli, annak jövője sincs. Ez hasznos volt a településnek és ez figyelmeztet arra, hogy igenis az ácsi emberek mindig összefogtak, előrejutottak és egy virágzó várost telepítettek. Ezek a szobrok nagyrészt közadakozásból készültek, az önkormányzatnak nem kellett sokat hozzátennie. Én úgy érzem ez hasznos volt.

Édesötös - csak semmi szerelem
Budapest, Liget Színház - 2012. február 25. szombat, 19:00

Utódok (The Descendants)
színes, feliratos, amerikai filmdráma,
115 perc, 2011







Back and Forth -
8 művész Londonból
Budapest, B55 Kortárs Galéria
február 16. - március 17.

Emika (Ninja Tune/UK)
Budapest, A38 Hajó
február 23., csütörtök, 21:00